A torinoi lepel (latinul: Sacra Sindone) a kereszténység egyik legfontosabb ereklyéje, melyet napjainkban az olaszországi Torino városában őriznek, a Keresztelő Szent János katedrálisban. A lepel egy 4,36 méter hosszú, 1,1 méter széles lenvászon anyag, melyen egy 1,75 méter magas, szakállas férfi alakja fedezhető fel.

A kép forrása: slmedia.org

A keresztény hívők és kutatók egy része úgy véli, hogy a különleges anyag nem más, mint Názáreti Jézus Krisztus halotti leple, amibe a keresztről való levétele után helyezték testét, temetése során. A Biblia, János evangéliuma (19. fejezet [38-42]) így ír Jézus temetéséről:

„Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – bár a zsidóktól való félelmében csak titokban –, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. … Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.” (Biblia, Jn 19, 38-42) [Forrás]

A leplen szabad szemmel is kivehető az emberalak, de fényképezés után a negatívon még szembeötlőbb egy férfi-alak kontúrja, amint karjait a teste előtt összefonva fekszik a hátán. Az itt következő képek közül az egyiken eredeti megjelenésében látható a lepel, a másikon pedig egy negatív segítségével vehető ki a rajta lévő ember-kontúr:

A kép forrása: shroudenigma.com

A torinoi lepelről Jézus megfeszítését követően hosszú évszázadokig nem esik említés, ami arra utal, hogy a katolikus egyház nem kívánta a lepel ereklyévé nyilvánítását, talán azért, mert kikerült birtokából. A XIV. században azonban egyszer csak megjelent a forrásokban, amikor 1353-ban egy francia lovag, bizonyos Charny Geoffroy (1606-1635) Lirey városának adományozta. Az említett nemes 1344-ban keresztes lovagként harcolt Szmirnában (ma Izmir) a Közel-keleti régiókhoz és Konstantinápolyhoz közel, így vélhetően ekkor kerülhetett birtokában a lepel, valószínűleg a templomos lovagoktól (akik bizonyos források szerint vagy száz éven át Konstantinápolyban rejtegették). A leplet mindenesetre Geoffroy vitte magával Franciaországba.

A kérdésre, hogy a torinói lepel a jeruzsálemi kősírból hogyan jutott el Konstantinápolyba, a történelem adhat nem bizonyítható választ azzal a ténnyel, hogy a lovagrend korábban Jeruzsálemben "működött" 1118 és 1187 között így valóban megtalálhatta valahol a zsidó város területén. A Szentföld eleste után adódott a logikus döntés, hogy a legközelebbi biztos helyre, Konstantinápolyba vigyek.

Az egyház mindenesetre felfigyelt a Franciaországba került lepelre és 1390-ben VII. Kelemen pápa hozzájárult kiállításához. Ez arra utal, hogy bár korábban nem foglalkoztatta a főpapokat a birtokukból kikerült tárgy, 1390-ben mégis elfogadták hitelességét. A lepel később, 1453-ban került a Savoyai család birtokába így egy ideig a főnemesi család székhelyén őrizték, Chambéry városában. Itt egy alkalommal sajnos egy helyi tűzvészben megperzselődött. Egy évszázad elteltével, 1578-ban a lepel új otthona Torino lett, ahol azóta is megtalálható. A Szentszék 1983-ban szerezte meg a lepel tulajdonjogát.

Ferenc pápa és a torinói lepel 2015-ben. (Forrás: vaticannews.va)

A torinói leplet először 1898-ban fényképezték le, majd a tudomány is vizsgálni kezdte: 1973-ban, 1978-ban, 1988-ban és 1999-ben analizálták, mely alkalmakkor mintavételeknek, pollen-vizsgálatoknak, radiokarbon kormeghatározásoknak vetették alá. A vizsgálatok azonban sem pro, sem kontra nem tudtak valódiságot vagy hamisságot igazolni.

A "kontra" azaz hamisságot állító álláspontokról sokat olvashattunk már, most nézzük azokat az érveket, melyek "pro" a lepel valódiságára utalhatnak:

1. A torinoi leplet eddig nem sikerült mesterségesen reprodukálni, vagyis nem hamisítható. A lenvásznon szereplő alak anyaga nem azonosítható, semmiféle festékanyagot nem tartalmaz. Speciális módon születhetett és a modern tudomány sem tudta eddig reprodukálni, újra-előállítani (hamisítani). Hogyan hamisíthatták volna akkor a középkorban, lényegesen fejletlenebb technikákkal?
2. A torinói lepel anyaga, szövési módja és a leplet előállító szövő-eszköz eredete is Közel-keleti, pontosan arra a régióra utal, ahol időszámításunk kezdetén Jézust megfeszítették.
   
3. A leplen látható férfi-alakon egyértelműen sebek fedezhetőek fel, a gyolcs anyagában pedig AB vércsoportú vérnyomok is megtalálhatóak. A sérülések a forrásokban, evangéliumokban leírt Jézus-sebekkel tökéletes egyezést mutatnak.
4. A lenvásznon szereplő ember-alak szemein pénz-érmék nyomai láthatóak, melyeket a korabeli temetkezési szokásoknak megfelelően helyeztek el az elhunyton. Ezek a pénzérmék Jézus korából valóak, Kr.u. 26-36 közti évekből származnak.
   
5. A torinoi leplen feliratok is láthatóak, melyek ugyancsak Jézus korára utal, a kutatók szerint (dr. Barbara Frale) a feliratok annak szövege egy görög, arámi és latin nyelven írt halotti bizonyítvány.
6. Az 1973-ban, majd 1999-ben pollen-mintákat vettek a lepelből, melyek azt bizonyítják, hogy a lenvászonban található virág-pollen összetétel (kombináció) a Szentföldről származik, egészen pontosan a Jeruzsálem-Hebron régióra utal.
   
7. Több vizsgálat a lepel korát későbbi évszázadokra teszi. Ám ezek a vizsgálati eredmények a lepel széleiből vett mintákra támaszkodnak, ám bebizonyosodott, hogy ezeket csak utólag varrták a vászonhoz, Jézus korában még nem alkották annak részét.
8. A leplen felfedezhető embert halála után a korabeli szokásokkal ellentétben nem mosdatták meg és nem kenték be olajjal sem, ami arra utal, hogy erőszakos kivégzés áldozata volt, akit a korabeli zsidó temetkezési szokások szerint nem lehet megmosdatni és olajokkal bekenni.

A felsorolt érvek közül a pénzérme-felirat és a pollen-vizsgálat a legerősebb érv a valódiság mellett, illetve a tény, hogy még napjainkban sem tudta senki reprodukálni, vagyis elvethető annak lehetősége, hogy ez a középkorban sikerült volna bárkinek is.

Farkasréti temető (Fotó: Szennyes Krisztián, Vasarnap.hu) Forrás: LINK

Ha mérlegre tesszük a lepel valódisága melletti és elleni érveket, fontos szempont a logika is: ki és miért hamisította volna? Az egyház nem profitált belőle, sőt sokáig nem is fogadta el (ma sem tekinti igazán sajátjának és nem tartja szent ereklyének sem), más tulajdonosaik pedig (Geoffroy lovag és a Savoyai család) nem a lepel miatt gazdagodtak meg. Nem állt érdekükben a hamisítás.

A magam részéről több érvet látok a valódiság mellett, mint ellen.

Kijelentésem főként abban a tekintetben értelmezendő, hogy VALAKIT egészen biztosan megkínoztak és keresztre feszítettek Jeruzsálemben I.u. 30 és 33 között. (A történészek ma sem tudják megállapítani a pontos dátumot, ami lehet Kr.u.33 április 3, vagy Kr.u. 30., április 7 is.) Hogy az illető Isten fia lett volna ... egyéni megítélés, világlátás kérdése. A lényeg, hogy valakivel megtörtént, hiszen több forrás is megerősíti. A megkínzott személyt egy gyolcsba tekerték, ami a korabeli szokásoknak teljesen megfelel. Ez a bizonyos gyolcs vagy vászon pedig igenis lehet az, amit ma Torinóban őriznek.

Zárásul egy gondolat: A torinói lepel valódi vagy hamis jellegének elfogadása hitbéli kérdés is, vagyis a modern tudomány vizsgálatainak elfogadásán - elutasításán túl, megítélésében a magunkban keresendő elkötelezettség is szerepet kap.

A torinói leplet utoljára 2015-ben állították ki, a következő nyilvános megtekintésére pedig 2025-ben kerül majd sor.