A kunokról talán hallottunk már iskolai tanulmányaink során, de ha nem, akkor tájneveink (Kiskunság, Nagykunság) és néhány városunk elnevezése (pl. Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa) biztosan eszünkbe juttatják ezt a különleges, 800 éve idevándorolt népet. De hogyan is kerültek ide, kik ők és mit jelent az, hogy "Kunország"?

Kötöny, kun fejedelem. A kép forrása: wikipedia.org

Nos, a kunok története ősibb, mint hinnénk: a X. században, nagyjából 1000 körül jelentek az Ural hegységtől délre fekvő úgynevezett "sztyeppei folyosón", ahol két másik etnikummal összefogva létrehozták a közel 200 évig fennálló, hatalmas Kipcsak-ujgur-kun törzsszövetséget. Ekkor a Magyar Királyság a Szent Istvánhoz kötődő államalapítás korát majd az azt követő Árpád-kori konszolidáció időszakát élte, kapcsolatait pedig főleg Európa nyugati térségei felé építgette. A két közösség (a magyar és a kun) nem kereste egymással a kapcsolatokat. A helyzet akkor kezdett változni, amikor egy mindkettejüket fenyegető új népesség, a tatár had meg nem jelent Európa peremén. De nézzük előbb a kunok eredetét

A kunok mai tudásunk szerint Kína távoli területein formálódtak néppé, ám külsejüket tekintve eltértek a környező kínai és türk törzsek megjelenésétől. Ez lehet az oka annak, hogy első ismert írásos említésük az ótörök "koman" (kuman) azaz "fakó" jelzőből keletkezett (valószínűleg arra utalva, hogy bőrszínük halványabb színű szomszédaiknál) és később a latin "cumanus" is ezt a jelzőt követte. Amikor a kunokat 1000 körül a mongolokkal rokon kitajok megtámadták, megkezdődött Európa felé történő hosszú vándorlásuk és a már említett birodalom-alkotásuk a sztyeppei területeken a Bajkál tó és az Al-Duna közti hatalmas térségben.

Kun területek 1200 körül. A kép forrása: wikipedia.org

A kun történelem legnagyobb fordulópontját a Kalka menti csata hozta el, 1223 május 31-én, amikor a tatárok megtámadták a kunokat és a velük szövetséges, őket segítő orosz fejedelemségek erőit. A legendás Dzsingisz kán ekkor már 4 éve halott volt, ám nagy hadvezérei, Szubotáj, Batu és Dzsebe a Kalka folyó mellett nagy győzelmet arattak a sztyeppei koalíció erőin. A kunok menekülni kényszerültek a tatár invázió elől, mely az ezt követő években teljesen elárasztotta a Dél-orosz sztyeppét. Az egykori Kipcsak-ujgur-kun birodalom teljesen összeomlott, a kunok pedig a Kárpátok felé kényszerültek vonulni.

A magyar - kun történelem igazából 1227-ben vette kezdetét, amikor Barsz, kun fejedelem felvette a kapcsolatot II. András magyar királlyal. Ekkor a magyar uralkodó beleegyezését adta abba, hogy a kun törzsek letelepedjenek a Kárpátok keleti oldalán. Ezzel megszületett Cumania vagy Kunország mely a későbbi Moldva-Havasalföld területeit ölelte fel egy kun - román kevert lakossággal. A területen néhány évvel később, 1279-ben jött létre a Milkói püspökség a pápa támogatásával (de az Esztergomi érsek alá rendelve) az itt élő etnikumok megtérítésének céljából.

A kép forrása: tortenelemcikkek.hu/node/227

Kunország 12 éven keresztül (1227-1239) háborítatlanul adott otthont a körülbelül 40 ezres kun népességnek, ám ekkor újabb fontos szakaszhatár következett: hír jött arról, hogy a tatárok nagy arányú támadásra készülnek a Magyar Királyság és Lengyelország ellen. Ekkor már mind a magyar mind a kun uralkodói székben más vezetők ültek: Magyarországot IV. Béla, a kunokat Kötöny fejedelem irányította. A két uralkodó 1239-ben kötött új egyezséget: ebben IV. Béla országa területére hívta a kunokat, hogy együttesen, összefogva harcoljanak és védelmezzék meg a Magyar Királyságot. (A magyar király az alkuval egy csak hozzá hűséges katonai réteget is nyert, mellyel erősíteni tudta - saját nemességével szemben - uralkodói hatalmát.)

A kunok egy része ugyan Cumaniában maradt (a Kárpátokon túli részeken), de a főerőik Buda alatt vertek tábort. Itt azonban a budai lakosság gyanakodva szemlélte csapataikat, akiket a tatárok elő-őrseinek véltek. A félreértés akkor vált tragikussá, amikor a polgárok ön-bíráskodva és fegyvert ragadva meglepték a kunok sátrait és megölték Kötönyt. A kunok válaszul felmondták az alkut a magyarokkal és fosztogató portyázásokba kezdtek, majd déli irányban kivonultak a Magyar Királyságból. 

A magyarság magára maradt az érkező tatárokkal szemben, akiktől háromszor is nagy vereséget szenvedtek, a legnagyobbat Muhi mezején 1241 április 11-én. Szubotáj (aki Dzsingisz kán után a második legnagyobb tatár hadvezér volt) végigdúlta az országot, miközben IV. Béla menekülni kényszerült (előbb Bécsbe, majd az adriai Trau várába). A kunok a Kárpátok mentén vészelték át a tatárjárást, mely 1242 tavaszán a Mongol Birodalom belső válsága (és Ögödej nagykán halála miatt) váratlanul ért véget, a tatárok hirtelen távozásával.

Kun lovasok. Forrás: tarijurtaakademia.hupont.hu/10/kunok

A magyar uralkodó, IV. Béla és a kunok kapcsolata a tatárjárást követően rendeződött, amikor a magyar uralkodó békülési szándékból fiát (a későbbi V. Istvánt) a kun fejedelem, Szejhán lányával, Erzsébettel házasította össze. A frigyből született később IV. (Kun) László királyunk. Az új alapokra helyezett kun-magyar barátság tovább erősödött, amikor a magyar király az Alföldre hívta a kunokat, hogy azok ott letelepedve kiváltságokat élvező etnikumként védelmezzék az országot az esetleges későbbi tatár támadásoktól. Az ekkoriban létrejövő kun falvak után kapta meg a társég a Kiskunság és Nagykunság nevet. Mivel IV. Béla élete utolsó éveiben a saját fiával, IV. Istvánnal zajló belháborúval volt elfoglalva, a kunok szabadon alakíthatták életmódjukat, melynek sajnos nem volt része megtérésük. Egyik részük továbbra is Kunországban élt, a Szörényi bánság keleti határát jelentő Olt folyó illetve a moldvai területek (Dnyeszter folyó) közti régióban, másik részük pedig a Magyar Királyság alföldi részein nomadizált, eredeti, ősi vallását gyakorolva. Ez az állapot azonban zavarta mind az egyházi vezetőket, mind a pápaságot, mind pedig a magyar nemességet.

A kép forrása: mandadb.hu/tetel/55726/IV_Laszlo

Az V. István után trónra kerülő IV. Lászlónak (édesanyja révén félig kun származása dacára) fel kellett lépnie a kunok ellen, akiket 1282-ben a hódtavi csatában kényszerített a kun törvények betartására és a megkeresztelkedésre. (A csata után IV. László mind a magyarok, mind a kunok szemében a másik oldal "embere" maradt. Egyéni tragédiáját végül ez a helyzet okozta: álmában maguk a kunok ölték meg.) IV. László halálával (1290) a Magyar Királyságban élő kunok számára új idők jöttek el: innentől be kellett illeszkedniük az itteni szokások közé és meg kellett keresztelkedniük. Ám népművészetük nyomokban fellelhető maradt a magyar néphagyományban (tájneveink és néhány településünk elnevezése mellett).

Egyéb érdekességek nálunk: A magyar családnevek eredete, A torinói lepel története, Miért épp von Hermanitz?,